A láthatatlan ország
A magyar dokumentumfilm és a média 1992-2010

Tóth Klára a dokumentumfilmek elkötelezett kritikusaként azt állítja, hogy az idők és a rendszer változása sem tették fölöslegessé a műfajt. Sőt: az elmúlt két évtized változásai, krízisei még fokozták is jelentőségét. Azt állítja: ezek a munkák nem a jövőnek szóló “dobozpostaként” kezelendők, hanem a mindenkori közírással rokon szerepkörben a valóságot úgy akarják bemutatni, hogy javítsanak is rajta. Hogy ez így is legyen, ahhoz nyilvánosságot kell kapniuk: mind a bemutatkozás, mind a forgalmazás esélyét biztosítani kellene számukra. A profitorientált világban azonban ez nem látszik valószínűnek. Tóth Klára a Duna Televízió szerkesztőjeként több mint egy évtizede foglalkozik a dokumentumfilm és a média kapcsolatával. Több tanulmányban vizsgálta, milyen szerephez jutnak a dokumentumfilmek a médiában, különös tekintettel a közszolgálati televíziókra. Kitér arra is, hogy a világhálónak milyen szerepe lehet a dokumentumfilmek nyilvánossághoz juttatásában. A könyv hiánypótló, mert az egyetemeken, illetve főiskolákon – kb. hatvan intézményben folyik médiaoktatás s azon belül tantárgy a dokumentumfilm – semmilyen szakkönyv nem foglalkozik a témával. Az érdeklődő közönségnek is sok érdekes történettel szolgál!