Nagy költő volt. Lehetett volna még nagyobb – mondjuk akár érettségi tétel -, ha nem vonul ki a világból idejekorán, ha nem fordul magába, s hallgat el örökre. De ő nem kért a versenyből, senkit nem akart legyőzni, senki fölé nem akart kerekedni, csak hagyják őt békén – nyilasok, lélekbúvárok, értetlenkedő, kegyetlenül tréfálkozó barátok, mindenki. Ő mindössze egy kis, sárga szobára vágyott színes poharakkal, ahol szerényen meghúzódhat, álmodozhat, verselhet kedvére. Más dolga neki nem is volt e világon. Mire mindez meglett, a költő benne örökre elhallgatott. Az ő nagy tragédiája. És a miénk, mindenkié. E soványka kötetben egy élet művét tartja a kezében az olvasó. Őrizze szeretettel.
