Tolnai világtörténelme 17.
A forradalmak kora

• Példány állapota: jó
• Kiadó: Tolnai Nyomdai Műintézet és Kiadóvállalat R.-T.
• Nyelv: magyar
• Oldalak száma: 320

A magyar nemzet újjászületésének kora.

Az 1839-40-‘iki országgyűlés.

,,A civilizáció fáklyáját már nem lehet eloltani” – Széchenyi István gróf írta naplójába ezen szavakat, midőn látta, hogy az általa elhintett magvak termékeny talajba hullottak s a nemzet, ha a sok akadály miatt lassú léptekkel is, de megindult a fejlődés útján. A korhadt rendi alkotmányért s a nemzeti kiváltságok épségbentartásáért egyre kevesebben lelkesedtek. A szabadelvüség, ami a minden irányban való haladás vágyát jelentette, egyre nagyobb hódítást tett már a nemzet lelkén. A magyar fölébredt sok százados aléltságából és egész lelkével vágyott arra, hogy a haladó, fejlődő nyugati nemzetek mellé sorakozzék. Ennek azonban még nagy akadályai voltak. A nemzet még most sem foglalkozhatott teljes erejével a maga életét érdeklődő legfontosabb kérdésekkel, hanem még mindig az uralkodóház értékei álltak első helyen. Külpolitikai bonyodalmak készültek, nagy európai háború réme fenyegetett. Az egyiptomi alkirály a franciák támogatására számítva háborúba készült hűbérura, a török szultán ellen. Mivel az egyiptomiak győzelme a hanyatló állam megerősítését jelentette volna, Oroszország, Anglia és Ausztria is védelmet akartak nyújtani a törököknek. A kormánynak vagyis az uralkodónak szüksége volt katonára, ennélfogva 1839 első napjaiban megnyílt az országgyűlés, mely az eddigiektől érdekesen különbözik egy-két sajátságában. Ezen az országgyűlésen ugyanis létrejönnek az elvi alapon álló pártalakulások. Mivel voltaképpen csak két irány van, a kormány melletti és elleni, a konzervatív párt Dessewffy Aurél vezetése alatt szervezkedik, a szabadelvű haladók pártja pedig Deák Ferenc vezetésével.