“EZERNYOLCSZÁZÖTVENHÉT Szeptember 6-án Milánó, az osztrákok Milánója ünnepi díszbe öltözött. Az új lombardiai kormányzónak, vagy a legutóbbi császári kinevezés alapján alkirálynak bevonulására készülődött a szép Pó-alföld, de főleg annak fővárosa Milánó. Az az készülődés inkább csak az osztrák katonaság és az államhivatalnokok részéről történt. A lombard hazafiak sokkal jobbnak és szebbnek tartották volna, ha az alkirálynak kinevezett Miksa főherceg helyett a szárd király, Viktor Emmanuel vonul be. A szárd király azonban egyelőre Torinóban székel. Útját tovább, kelet felé elzárják az osztrák ezredek. A lombardiai olaszok semmit se kívánnak jobban, mint ezeket az ezredeket kiszorítani, fel az Alpokra, ahonnan leereszkedtek. Erre azonban a darabokra tépett Itália is gyenge volt, hát még Lombardia egymagában. Hiába ismétlődtek meg a céltalan merényletek, hiába mutatta a nép a gazdag, műveltebb osztállyal együtt, hogy az osztrákok Lombardiában nem örvendenek közkedveltségnek, az osztrákokat ez nem hatotta meg. Sőt egyik-másik kormányzó és tábornok nem is sokat adott arra, hogy az olaszoknak tetszik-e jelenlétük vagy nem.”
