A Don-kanyar úgy él tovatűnő, de nem halványuló gyermekkorom emlékvilágában, mintha akkor egy törött hegedű hangja kíséretében elnyúló szomorú dalt hozott volna a szél messzi Oroszországból a fagyosodó, szenvedő és elesett magyar katonákról. Mert akkoriban sötét estéken át sokat énekeltünk katonadalokat is. Azóta is egy kétségbeesett téli Magyarország képe sejlik fel a lelkemben, ha a Donról esik szó. Az embertelen “felejtés” évtizedein jó ideje túl vagyunk. A szabad és nyílt emlékezés pedig az emberi szeretet és méltóság jegyében lelki csöndességre és békességre indítson bennünket, hogy ne felejtsük, de a reményt se veszítsük el sohasem. Véssük emlékezetünkbe, hogy a nagy magyar tragédiák többnyire akkor következtek be, amikor nem volt összefogás és idegen uralom döntött népünk és nemzetünk sorsáról. Ezért is kell a könyv! Szűrös Mátyásvolt ideiglenes köztársasági elnök A Don nem csupán földrajzi név a magyarság emlékezetében…
