Mily szépek sátraid, Jákob, lakóhelyeid, Izrael! A mi engem illet – kegyelmed bősége által – jövők a házadba, meghajlok szent hajlékodban, irántad való tiszteletből. Örökkévaló! szeretem házad menedékét és dicsőséged tartózkodásának helyét. És én meg is hajlok, meghajtódom és térdet hajtok az Örökkévaló, az én Teremtőm előtt. Most pedig imádságom hozzád Örökkévaló, kedvesség idején; Istenem, kegyelmed bőségében, hallgass meg valóságos üdvösségeddel.
Hozzád imádkozom, hogy meghallgass, Isten, hajtsd felém füleidet, halld beszédemet. Én igazságban fogom arczodat látni; élvezni fogom, a midén felébredek, alakodat. Én pedig Benned bízom Örökkévaló; mondom : Te vagy Istenem! Halljad fohászkodásom szavát, a midőn Hozzád kiáltok.
