Franciaország történetének megírása az egyik legnehezebb – ám egyben leghálásabb – történetírói feladat. Kevés európai nemzetnek van annyi élő – és egyben ellentmondásos – mítosza, mint a franciának: a középkorban „az Egyház legidősebb leánya”, az újkorban a felvilágosodás és a forradalom antiklerikalizmusa éppúgy a nemzeti öndefiníció szerves része, mint a XIX. századtól a jakobino-szocialista szellemiségű bal- illetve az ultramontán katolikus és ultranacionalista jobboldali radikalizmus hagyománya. (Nekünk magyaroknak Trianon traumája külön is megnehezíti a „francia kapcsolat” tisztán tudományos vizsgálatát.) Hahner Péter könyve bravúrosan veszi az imént felsorolt akadályokat, s az adott terjedelmi korlátok között kiválóan oldja meg Franciaország történetének feldolgozását – csak annyi elfogultsággal, amennyi élményszerűvé teszi a történelmi anyag bemutatását a történészi tárgyilagosság csorbulása nélkül.
