A levélnek mint irodalmi műfajnak a XVIII. és XIX. század volt a fénykora. A szentimentalista regények szereplői, így Goethe Werther-é is, levelekben, igaz, képzelt levelekben beszélik el történetüket, szerzőik pedig, a kordivatnak megfelelően, sűrűn leveleztek a valóságban is. A divaton túlmenően fontos irodalom- és tudományszervezői, centralizáló szerep is hárult ekkor a levélre. Voltaire, Byron, Goethe, Kazinczy a kultúra nagy közvetítőiként és diplomatáiként hálózták be levelezésükkel az egész korabeli Európát. A válogatásunkban közölt Goethe-levelek címzettjei között olyan nevek szerepelnek,, mint Herder, Hegel, Schopenhauer, Beethoven, Walter Scott stb. – és persze Schiller. Szerepelnek köztük szerelmei, továbbá kiadók, barátok, hercegek, tudósok. A levelekben keveredik a tartalmi és formai, a szépirodalmi érték és a műveket, az életrajzot, valamint a kort megvilágító-értelmező funkció. Legfőképpen pedig Goethe végtelen sokarcúsága szól belőlük.
