Harc a párduccal
Modern Mexikói Elbeszélések

Pedig sokszínű, a helyi kultúrák kavalkádján kívül az európai irodalmi irányzatokhoz is jó néhány ponton kapcsolódó írásművészet az övék.

A férfi és nő közötti, örökké tartó – mert örökké ismétlődő – pillantásról szól a kötet címadó darabja, José de la Colina Harc a párduccal című novellája, amelynek feszes szerkezete ellenére bravúros a nyelvi gazdagsága. Tipikus latin-amerikai írás ez, amely pont azt a vibrálást hordozza, mint a latin tánc.
Hát ez az, ami ennek a fáradt, öreg, posztmodernbe dermedt kontinensnek az északi felén talán örökké megfoghatatlan – de annál irigyeltebb – marad.
A Borges-féle filozófiai irodalomra emlékeztet Salvador Elizondo Futurum imperfectum című írása, amely – őszintén szólva – a válogatás legunalmasabb darabja.
Rafael Pérez Gay és Guillermo Samperio a groteszk mesterei, utóbbi rövid története Örkény egyperceseihez áll közel.
A legtöbbet a Barbár ünnep, José Emlio Pacheco novellája mondja el Mexikóról. A bonyolult, sok szálon futó, keretes történet – novella a novellában, képzelet a valóságban, ahol végül maga a fikció is valósággá válik (vagy a valóság fikcióvá?) – a megszülető íráson át egyszerre Mexikó, a mexikói irodalom és az író története, aki végül visszautasított novellája egyik hősévé válik.