Ezúttal sem ígérek könnyed szórakozást. Nem ígérek felhőtlen, derűs perceket. Mindenkinek felkavaró érzés saját magáról olvasni. A saját gondjairól, problémáiról, bajairól. Ez a könyv márpedig Önökről is szól. Minden emberről! A könyvben szereplő tíz ember mind-mind a saját kis privát poklát hozta el nekem. A gyilkosságért elítélt leányanya, a börtönviselt ápoló, a lelkileg megtört zenész, az alkoholista író, a gyógyszerfüggő édesanya, a homoszexuális riporter, a dührohamokkal küzdő takarító, a heroinista gumiszerelő, a szétcsúszott műfordító, és az akaratgyenge, százharminc kilós grafikus. Mégis, tévedés lenne azt hinni, hogy ez a tíz beszélgetés csak azokról szól, akik ott és akkor velem szemben ültek. Nem, kedves emberek… A gyűjtemény alapvető emberi félelmekről, a restségről, a túlzott ragaszkodásról, a gyávaságról, a türelmetlenségről, a másokra támaszkodásról, a tékozlásról, a felelősségről, az önzésről és sok olyan problémáról szól, amellyel nem csak a gyilkosok, a drogosok és a homoszexuálisok küzdenek. Nem lesz kellemes érzés, amikor egy-egy beszélgetőpartneremben magukra ismernek. Nem lesz felemelő dolog, amikor tudatosul önökben, hogy szintén ezzel, vagy azzal a problémával küszködnek. Ezért mondtam azt, hogy nem ígérek felhőtlen szórakozást. És nem ígérek derűs perceket. Szóval? Bevállalja? Igen vagy nem!?
