„Finom, csendes és bensőséges versek ezek; az örök élet harsonásai. Szeretném, ha a közönség ugyanolyan szeretettel fogadná, mint ahogy szerzőik írták őket, az emberek okulására és az Úr dicséretére. Mert ha nem is “e világból valók”, mégis arra szolgálnak, hogy ez a világ énekelje és hirdesse őket.” – Faludy György –
