Gárdonyi Géza falusi iskolája nemigen hasonlít a maira. Tarisznya, palatábla, irka, kalamáris, vas tollszárban réz tollhegy… ma már nem is tudjuk, mi fán terem. De az első szeptemberi napon megszólaló iskolacsengőtől a mai Juliskák szava is eláll, a mai Rozikák szíve is elszorul. És a sérelmek ugyanúgy fájnak, a gyerekszerelmek ugyanolyan édesek.
