Csanádi Imre verseinek gyűjteménye negyedszázad költői termését öleli fel. 1938-as évszámú az első vers, az utolsó 1963-ban keletkezett. Hű tükre a kötet egy megpróbáltatásokban, vívódásokban telt, de a népi emberséget soha fel nem adó költői életnek, olyan költő életének, aki a szenvedésre fogékonyabb, mint az örömre; művészi eredménye egy nehéz harcban, válságokon, időleges visszaeséseken keresztül kiküzdött szocialista hitnek. Csanádi versalkotó módszere a népköltészet és a modern líra képalkotását, hangzásformáit, költői eszközeit olvasztja együvé. A népköltészeti szimbolikán belül az ő képeit rendkívül erős és meggyőző részletrealizmus, valósághitel, természetközelség jellemzi. A képek tárgyi, konkrét, elsődleges jelentése is él, munkál az olvasóban, s emellett hat a bensőbb, finomabb érzelmi tartalom.
