Csáth Géza a századelő magyar irodalmának egyik legeredetibb alkotója volt. Sokoldalú tehetség: a zene, a képzőművészet és az irodalom egyaránt vonzotta, humán adottságai ellenére furcsamód mégis az orvosi pályát választotta. Ideggyógyász lett, s hivatása gyakorlása során szokott rá a morfiumra. A drog-függőségből élete végéig nem tudott szabadulni, elméje lassan elborult, végül – miután megölte feleségét – öngyilkos lett.Irodalmi pályafutását a korabeli lapokban, folyóiratokban kezdte, amelyek számos, mind máig ismeretlen írását rejtik. Ezekből gyűjtött össze egy kötetre valót Urbán V. László irodalomtörténész. A most közölt novellák többségének középpontjában a férfi és a nő kapcsolata áll, e sajátos viszony – úgy tetszik – különösen izgatta az írót. Olvasmányos stílus, finom erotika, s a polgári konvenciók elleni lázadás jellemzi ezeket a fiatalkori elbeszéléseket is, csakúgy, mint a későbbi érett műveket.
