Mészáros András (1949) új tanulmánykötete annak a gondolatnak a kifejtése, mely szerint a hagyományos ontológiák a létfogalomra alapozódnak, a modernitás azonban (mind egzisztenciájában, mind szemléletében) feloldódott az időben. Azaz ontológiai szempontból megszűnt az eredeti szubsztanciális egység, s a lét struktúráját az idő jeleníti meg, szemléleti szempontból pedig az eredeti probléma hermeneutikaivá vált. A párhuzam, amit a kötet címe is jelez, Pál apostol mondata: „Most tükör által homályosan látunk, akkor majd színről színre” – ebben az esetben: „Most idő által homályosan látunk, nem a szubsztancia révén”. A szerző kézirata korunk filozófiai alapkérdéseit tárgyalva számos tanulság levonását teszi lehetővé mind a filozófiai, mind pedig a művészet ontológiai kérdései iránt érdeklődők számára.
