Karinthy két fantasztikus regénye, az Utazás Faremidóba és a Capillária nagy világirodalmi hagyományba kapcsolódva, Gulliver utazásainak történetét meséli tovább. Faremidó lakói szervetlen anyagokból tökéletessé összeszerelt géplények, akik a romlandó testű emberiséget a Föld betegségének tartják, s zenei hangok segítségével „beszélve” valósítják meg az ideális társadalmat, a szépség és harmónia birodalmát. Az iróniával, humorral átszőtt, mégis kesernyés „útleírás” szerzője méltó folytatója a swifti életmű szemléletének.
Capillária tenger alatti tartományának irányítói az érzelmeiktől vezérelt, önfeledt, csodaszép nők, akik szó szerint kiszipolyozzák és elevenen megeszik az egyetlen csökevényes szervre redukálódott, alsóbb rendű hímeket. A két nem örök harcában – az elbeszélő nem rejti véka alá epés véleményét – sorsszerűen és végzetesen diadalmaskodik a nő. Karinthy mindezt maró szatírával tárja az olvasó elé, miközben az álszent társadalom felfogásával szemben – a férfiak kiszolgáltatottságát írja meg.
