Hérodotosz IV. könyvében arról írt, hogy a Borysthen (Dnyeper) és a Hypanis (Bug) között van egy vidék amelynek területén található egy hatalmas rézedény. Benne könnyen elfért hatszáz akó, vastagsága pedig hat ujjnyi volt. Az ott lakók szerint nyílhegyekből készült, mert a király – Ariant – tudni akarta, a szkíták mennyien vannak és parancsolta, hogy minden szkíta egy hegyet hozzon a nyilából. Roppant mennyiségű nyílhegy gyűlt így össze, és ezért ebből emléket készítettek. Ez volt maga a rézedény, mely egybe olvasztotta, egy akarat mentén a különböző íjas népeket.Ma sem tudjuk hányan vagyunk, akik lelkileg az íjfeszítő örökséget őrizzük, és a magyarok közjogi felfogását Istenhez ragaszkodva a szívükben rejtjük. Akiknél az „igen” „igen” és a ,,nem” „nem”, mert minden egyéb a sátántól való. Akik tudják „magyarnak lenni büszke gyönyörűség” és érzik, hogy „ki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan”
