“Mu” az emberiség szülőföldje

• Példány állapota: jó
• Kiadó: Transsylvania Könyvkiadó Vállalat
• Kiadás éve: 1956
• Nyelv: magyar
• Oldalak száma: 226

Mu hatalmas szárazföld volt a Csendes-óceánban, Amerika és Ázsia között; középpontjával az Egyenlitőtől kissé délre. A még mindig viz fölött lévő maradványai alapján kelet-nyugati irányban kb. 6000 mérföld, észak-déli irányban pedig kb. 3000 mérföld lehetett.
A Csendes-óceán sziklás szigetei – mind a magányosak, mind a csoportosak – valaha Mu részei voltak. Kb. 12 ezer évvel ezelőtt katasztrófális földrengések szaggatták Mut darabokra. A helyén támadó tüzes örvénylésbe benyomult a Csende-óceán vize – igy nyelte el a hullámsir ezt a hatalmas, hatvanmillió embernek otthont adó civilizációt.
A néma sir fölött mintha őrséget állnának a csendes-óceáni szigetek: a Húsvét szigetek, Tahiti, Samoa, Cook-, Tonga, Marshall-, Gilbert-, Caroline-, Mariana-, Hawai és a Marquises-szigetek.
E nagy szárazföld létezésének bizonyitékai:
– Naacal-táblák, könyvek, irások, feliratok, az Indiában, Kinában, Burmában, Tibetben és Kambodzsában élő legendák,
– régi maya könyvek, feliratok, szimbólumok és a Yucatánon és Közép-Amerikában élő legendák,
– a Csendes-óceán szigetvilágában található maradványok, szimbólumok és legendák,
– a Mexikóban, Mexico City közelében talált kőtáblák,
– Észak-Amerika nyugati részén a sziklarajzok és feliratok,
– a régi görög filozófusok könyvei,
– a régi egyiptomiak könyvei és feljegyzései
– a világon mindenütt föllelhető legendák.

Mindezek a bizonyitékok megtalálhatók a The Lost Continent of Mu cimű könyvben.
Ezek szerint:
– Valaha a Csendes-óceánban létezett egy hatalmas szárazföld, melynek Mu földje volt a neve.
Ezen a hatalmas kontinensen kb. kétszázezer évvel ezelőtt jelent meg az ember.
Mu földje és a bibiai Édenkert egy és ugyanazt a földet jelenti.
Mind a naacali, mind a mexikói kőtáblák világosan megmutatják, hogy az ember különleges teremtmény. Megmutatják továbbá, hogy mi módon különbözik az összes többi teremtménytől. Mindkét kőtáblán a teremtés elbeszélése rendkivül hasonlit a bibliai történetre.
Mu elpusztulásának idején lakói rendkivül fejlett civilizációs fokon álltak; a tudományok tekintetében jóval megelőzték jelenkorunkat. (Nem csoda! Már kétszázezer évnyi tapasztalat és fejlődés állt mögöttük. Mi ma legföljebb ötszáz évet tudhatunk magunk mögött.)
Az ősi keleti birodalmak – India, Egyiptom, Babilónia stb. – nagy kultúrái Mu civilizációjának csak végső fellobbanásai voltak. Mu gyermekei lévén, az ő gondoskodása nélkül elsorvadtak és elpusztultak.
Valamennyi tábla, felirat és feljegyzés, amelyet a The Lost Continet of Mu c. könyvemben felhasználtam, el van látva a megfejtéshez szükséges kulccsal is. Minden állitásomat ésszerű bizonyitékokkal támasztottam alá. A könyvebn tények szerepelnek. Az elméletek önmagunkért beszélnek.
Hangsúlyozni szeretném, hogy a könyvemben leirt, a múltra vonatkozó felfedezések nem tőlem származnak. Én csupán megállapitom mindazt, amit az irásokbn találtam az elmúlt 12000-70000 évre vonatkozólag, amennyiben az időszámitás módja helyes. Ami meglepő, amiket ezek az irások elárulnak, hogy még a régészeti és a geológiai jelenségek is megerősitik a tényeket, anélkül, hogy segitségül hivnánk a legendákat, melyek szintén bizonyitó erejűek. Lao-ce, a kinai bölcs (i.e.600) beszél prehisztorikus elődei nagy tudásáról és előrehaladásáról.
A régiek bölcsek voltak, és gondoskodtak azokról, akik majd utánuk jönnek. Agyagab és kőbe vésve hagytak romolhatatlan feljegyzéseket. Ez a bölcsesség szól a szaiszi Szoukisz papból, aki Plutarkhosz szerint a görög Szólonnal váltott szót. Sok ilyen feljegyzés tönkrement, elveszett. Miután általánosan használatosak voltak a régiek között, a világon mindenütt megtaláljuk darabkáikat, maradványaikat. Ha összerakosgatjuk őket, egyik kiegésziti a másikat, s igy megtehetjük az első lépéseket annak érdekében, hogy megismerjük a Föld első nagy civilizációjának csodáit.
Több mint ötven esztendeje kutatom ezeket a darabkákat, s próbálom összerakni őket, hogy elkezdhessem papirra vetni az ember teremtéséről szóló, értelmes történetet.
A történet befejezése az utánam jövőkre marad…