Sade apokalipszise

• Példány állapota: jó
• Kiadó: Kijárat
• Kiadás éve: 1999
• ISBN: 9639136352
• Nyelv: magyar
• Oldalak száma: 120

Donatien ​Aldonse François marquis de Sade (1740-1814) francia író és morálfilozófus olyan életművet hozott létre, amely keletkezésétől napjainkig heves vitát váltott és vált ki olvasóiból: az irodalmárokból és filozófusokból, illetve a nagyközönségből egyaránt. Hírhedten kicsapongó életmódja és az azt „tételszerűen” feldolgozó írásai sokáig tabut jelentettek az irodalomtörténetben – a 20. századig „nem illett” beszélni róla, bár neve fogalommá vált, a mások kínzásában örömet lelő viselkedés meghatározásaként. A szürrealisták fordultak először nyíltan filozófiája felé, így válhatott a (francia) irodalom egyik legvitatottabb alakjává. Azóta számos tudós és művész (André Bretontól Barthes-ig) próbálta megfejteni gondolkodói rendszerét; hozzájuk kapcsolható Acin tanulmánya is, amely életrajz és életmű egységében arra keresi a választ, miként hat napjainkban Sade világa; és hogy a világ, amelyben élünk, az a világ-e, amelyet a márki apokaliptikusan megalkotott. ; A márki grafomán módon rengeteget írt, legjelentősebbeknek azonban börtönben keletkezett műveit tekinthetjük. Sade élete során 11 börtönben (és a charentoni elmegyógyintézetben, híres színielőadásainak helyszínén) 27 évet töltött el, és ez alapjában meghatározta libertinus voltát íróként, gondolkodóként és magánemberként egyaránt. A tanulmány az alapvetőnek tekintett művek (Szodoma százhúsz napja: a létező nemi perverziók enciklopédiája; Justine, Avagy Az erény meghurcoltatása: filozófiai mese az erény szisztematikus bűnhődéséről, 892289; Filozófia a budoárban: a nevelési regény paródiájaként a libertinizmus tanának összefoglalása) gondolatai és cselekvéssorai alapján kísérli meg értelmezni katasztrófa és írás, hatalom és szexualitás, erőszak és erotikus ösztönök viszonyát, sade-i jelentéstartalmát. Gondolatkörei bemutatják a valódi libertinus márkit, viszonyát a hatalomhoz, a szabadsághoz és istenhez (az egyházhoz) egy olyan folyamat leírásaként, amelyben Sade szellemi, erkölcsi és érzéki függetlenségre, szabadságra törekedett. Azt az intuíciót, amellyel egyértelműen arra mutat rá, mi vár az emberiségre az észelvű rend feltételeinek közepette: ha a ráció ellenőrzése alá vonja létezésünk alapját, az eleven testet. Az életmű ilyen olvasata a gonosz erők (az erkölcsi és szellemi normák üres és értelmetlen világa) elleni szakadatlan szabadságharcot jelenti, amely a valódi tudás horizontját tárja fel: a bűnök és katasztrófák világát, miközben ösztöneink szabadsága által visszanyerjük eredeti, természet adta jogainkat önmagunk és mások fölött. Sade regényművészete – nyelvi apokalipszise, vagy pornogrammatikája, mint kifejező eszköztár mellett – a végsőkig vitt felszabadulás művészete. Egyfajta bűnfilozófia, amelyben perverz testautomaták áldoznak a kötöttségek nélküli világ ösztöneinek. Regényeinek világa paradox gyakorlat tehát, ahol az embernek csupán az isteneszme az egyedüli megbocsáthatatlan vétke (Sade könyörtelen ateizmusának megfelelően), de amely mögött – a börtönbe zárt ember magányának kifejezéseként – fellelhető a márki életöröm utáni sóvárgása és életigenlése. ; A sade-i életmű „felperzselt horizontot” hagyott maga után, megérteni ezért nem lehet – mondja végkövetkeztetésében a tanulmány szerzője. Romboló hatása – ha van ilyen – nem attól veszélyes, amit erkölcsileg többen a szemére vetnek, hanem mert elutasít bármilyen állásfoglalást – bármi mellett. A világ ma a bűn és a züllés útján jár, már meghaladta – sőt szaporította – a „gonosz élvezet” sade-i fajtáit és aspektusait. Az ördögi apokalipszis a jelenben tombol, és az irodalomnak a márki tudásával (vagy annak ellenére) kell szembenéznie vele.