A „történelem az a szellemi forma, amelyben egy kultúra számot ad magának múltjáról” – állítja Johan Huizinga (1872-1945) elegánsan kifejtett definíciója. Azután ennek szellemében és bizonyításaként néz körül a szerző az európai reneszánsz ege alatt, gyürkőzik a realizmus fogalmával, vizsgálja az amerikai filozófia fejlődését, csodálja Jeanne d’Arc egyéniségét Bernard Shaw színpadán. Mindezt szellemesen riposztozva teszi: nagy ismeretanyagot mozgatva és érzelmektől fűtötten.
A magyar értelmiség már a harmincas-negyvenes évek fordulóján fölfedezte magának a neves holland kultúrtörténész munkáit. Szerb Antal tolmácsolta egyik legjellegzetesebb művét, A középkor alkonya című monográfiáját. Később Halász Gábor méltatta. Közben Tolnai Gábor válogatta, Radnóti Miklós fordította tanulmányait. Ez utóbbi kötetet adjuk most közre újból.
