A vizsgált művek (a romantikus lírától Szabó Lőrincen át Esterházyig) és a vizsgálat szempontjai (a hermeneutikától a feminizmuson át a dekonstrukcióig) egyaránt olyan szóródást mutatnak, amely jól beláthatóan áll ellen bármifajta egységesítő törekvésnek. A cím többes száma ennyiben nem a modernség egysége felől értelmezendő, éppen ellenkezőleg. Az alakzatok ebben az összefüggésben – legyen szó a modernség korszakolásának vagy a művek szövegének alakzatairól – olyan felforgtó erővel rendelkeznek, ami a cím szavainak viszonyába a kölcsönös kizárás lehetőségét is beírja. Ennyiben a kötet szövegeinek teljesítménye azon mérhető, hogy érdemben rá tudnak-e mutatni az alakzatok egyszerre állító/alapító és romboló működésére.
