A kötet első sorban azokat az emigrációban írt, hagyatékban maradt és megőrzött elbeszéléseket, novellákat, karcolatokat, emlékezéseket gyűjti egybe, amelyeken nincs jelzés azt illetően, hogy mikor keletkeztek. Ugyanitt kerülnek először kötetbe azok az írások is, amelyek még Erdélyben 1944 előtt születtek, de nem szerepelnek a Hűség bilincsében című kétkötetes, 1928–1944 közötti írásokat tartalmazó kiadványban. A kötet egyik legjelentősebb írásában – A „háborús bűnös” – saját meghurcoltatásának történetét meséli el, visszafogott, elfogultságtól, gyűlölettől mentes hangon. A régebbi írások közül figyelemre méltó a Vadászképek fűzére, 1924–1927 között született szövegek, amelyek egyértelműen megvilágítják Wass Albert szinte rendhagyó természetismeretét és – szeretetét.
