A szellemi termékek óriási anyaga hagyatékkép száll a huszadik századra. Lehetetlen dolog, hogy az emberi agyvelő csak egy tudományszakot is teljesen felölelhessen. Szükségkép kellett tehát, s az anyag torlódásával együtt, a methodikának is kifejlődnie, hogy a munkamegosztás oekonomiáját lehetővé téve, megbirkózzék a nagy anyaggal. Ez a mindinkább érvényesülő methodikus gondolkozás teremtette meg a külföldnek máris terjedelmes bibliographia-irodalmát. A budapesti tudomány-egyetem orvoskari tanártestülete is, 1898. deczember havi ülésén, Högyes Endre tanár indítványára elhatározta, hogy a magyar orvosi bibliographiát czédula-katalogus alakjában összeállíttatja, hogy ennek alapján a magyar orvosi hungaricumokat az orvoskari könyvtár egybegyűjthesse és ezen munkával engem bízott és tisztelt meg.
