A tavaly megjelent Nyílvessző a végtelenbe epilógusában Koestler így írt a folytatásról: “Igen alkalmasnak látszik, hogy ezt az első kötet azon a döntő ponton fejezzem be, ahol belépek a kommunista pártba, mint ahogy a régi filmsorozatok végződtek mindig – a hős kötélen függ a krokodiloktól nyüzsgő folyó árja fölött, utána pedig jön az ígéret: FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK. Csakhogy akkor a közönség mindig tudta, hogy a hős nem fog igazából a krokodilok közé zuhanni, én viszont közéjük zuhantam, ami – remélem – annál izgalmasabbá és egyre jobbá teszi majd ezt a mesét.”
A láthatatlan írás Arthur Koestler kétkötetes önéletrajzának második része.
