“Utólag bevallhatom, bizony meg-megrendült a nadrág rajtam és nagyon futásra bizsergett a talpam, amikor ott a Hargitán Ambrussal szembe kerültem. De az a tulajdonságom, hogy ha nagyon szorul a nadrág, vagyis ha fogytán a bátorságom, akkor versekkel biztatom magam. Akkor is mind azt mondogattam magamban, hogy…Híres, drága bunda rajtam,húsz körömmel magam varrtam.Nyusztból, nyestből, mókusból,kutyából meg farkasból.Brumma, brumma, brummadza.Ettől aztán erőre kaptam, s ha a nevét nem is tudtam megjegyezni a bemutatkozásnál, azért derekasan megálltam, illetve ültem a helyem a medve mellett a gyepen. Ajánlani tudom nektek is, a szép vers nagy erőt tud adni az emberfiának, s a világ is mindjárt megszépül tőle.!
