Születtem ezerkilencszáznegyvenhétben Jászberényben és ezerkilencszáznyolcvanegyben New Yorkban. Erre a mondatra egy régesrégi fotókiállítás katalógusából emlékszem – e könyv szerzője nem ma kezdte a fényképezést. A másodjára New Yorkban született fényképész aztán eljutott a Grand Canyonhoz is, ahol egyszer csak felismerte, hogy hazaért. Mármint a születésének helyére, vagyis New Yorkba. Ez ám a csapda! A némiképp szellemképessé vált második szülőhely kétfajta látványai egymásra másolódtak, a tornyok kővé váltak, a falak sziklasíkok lettek, a város terei a canyon roppant ürességei, a párkány szirtfok, a felhőkarcolók közrefogta mélység szurdék, Micsoda öröm és izgalom lehetett! Az amúgy is forró sziklák – vagy tornyok – között izzó napsütésben egészen nyirkos lett a majdnem (de nem) remegő kéz markolta fényképezőgép. Amelyikkel korábban az elgázolt macskát fényképezte, házakat, cigányokat, meg a boncterem fagyos rémségeit. A szeretett nikoneff. Az a szögletes fejű.Makovecz Benjamin
