A Forró hamu című emlékirat után megjelenő napló a Franciaországban töltött első öt év történetét mondja el. Felidézi a menekülés drámai eseményeit, a bizonytalanság, a számkivetettség szorongató érzését, a solomiaci öt szűk esztendőt, a háború vége felé járó Franciaország ellentmondásos viszonyait. Ugyanakkor kitűnő portrékkal színesített szociografikus leírás Gascogne-föld mindennapjairól, a talpraesett, derűs szellemű, híres-nevezetes gaszkonyiak mentalitásáról, szokásairól.
A borítólapot a szerző feleségének, Szélpál Katalinnak, a KUT (Képzőművészek Új Társasága) volt tagjának Solomiacban készült, New Yorkban és Párizsban kiállított pasztellképei díszítik.
