Közkeletű vélekedés, hogy Kosztolányi egész pályáját végigkísérte az Ady árnyával való küzdelem, s Az írástudatlanok árulása. Különvélemény Ady Endréről című, 1929-ben publikált vitairatában, illetve pamfletjében csak azt mondta el, amit mindig is gondolt Adyról. Tehát le akarta taszítani költőtársát arról a magaslatról, ahová a kultusz emelte, s elégtételt próbált venni a sérelemért, amelyet pályája elején elszenvedett tőle. Csakhogy többször is írt Adyról, és nincs okunk feltételezni, hogy Kosztolányi kizárólag 1929-ben mondta volna el igazi véleményét. A magyar irodalmi élet egyik máig eleven botrányáról szól e kötet, amelyről már rengeteget írtak, sok indulattal, de kevés tárgyismerettel. Arra vállalkozik, hogy feltárja Kosztolányi folyamatosan változó viszonyát Ady művészetéhez, és ennek legfontosabb következményeit a saját alkotói gyakorlatában, illetve a kortárs irodalmi életben. Jóllehet Az írástudatlanok árulása áll a középpontban, igen tanulságosnak mutatkoznak az… Tovább
