A 20. század egyik legfontosabb női gondolkodója filozofikus portrét rajzol a napóleoni háborúk korában, a zsidók emancipációjának hajnalán élő nőről, Ráhel Varnhagenről. Ráhel igyekszik íróként elismertetni magát, és bejutni a legmagasabb körökbe, hogy neme és származása ellenére pozíciót szerezzen. A könyv, melyet kezében tart az olvasó, nemcsak egy történelmi zsidó figura megrajzolása, de maró kritika Arendt saját életéről és koráról is, a németzsidó identitásról és a zsidóként való lét lehetőségeiről.
