Talán egyetlen folklórkutató egyetlen műve vált igazán világhírűvé: Proppnak az orosz varázsmese felépítéséről, ahogy ő nevezte, „morfológiájáról” szóló kismonográfiája. Idézik ezt nemcsak az orosz folklór szakértői, vagy világszerte a mesekutatók, hanem irodalomtudósok, a strukturalizmust vizsgálók, sőt általában a modern filológiai irányzatok ismerői. A mese morfológiája először 1928-ban jelent meg Leningrádban, és az „orosz formalizmus” néven ismert irányzat keretében méltán sikert aratott. Minthogy egy közismert műfaj, a közkedvelt népmese egy nagy csoportját igen pontos és találó módon jellemezte, hivatkoztak rá mindazok, akik az egyszerűbb elbeszélések szerkezetét vizsgálták. Bizonyos nemzetközi visszhangot is említhetünk – ám ekkor még nem ismerték fel a könyv klasszikus értékeit. Propp magán az orosz formalista mozgalomban belül is különálló egyéniség volt – témaválasztása, valamint későbbi, sokoldalúan szaktudósi tevékenysége révén. Voigt Vilmos
