Budapest Anno…

Három ​kisvárost egyesített itt 1873-ban az új, egységes közigazgatás. A házak nagy része földszintes volt, az utcák kövezetlenek. A szemetet rabok takarították, ha takarították, az ivóvizet „Donauwasser” kiabálással lajtos kocsikon szállították a Dunából. A Nagykörút helyén a Dunának egy holt ága kanyarodott, amelynek vizéből káposztáskerteket öntöztek, a körút két vége pedig lumpen elemek nem éppen biztonságosnak nevezhető tanyáját rejtette. A századfordulókor pedig itt állt egy milliós nagyváros, közművekkel, kövezett utcákkal, villamoshálózattal, öt híddal, csatornázással, vezetékes vízzel, élénk forgalommal, fejlett iparral: Európa korszerű nagyvárosainak egyike.
Ennek a változásnak krónikása Klösz György, a maga fotóival. Ha csak az épületeket fotózta volna, az sem kevés: a városi táj is nagyon sokat változott a csaknem száz év alatt, abból is sok mindent őriznek ezek a képek, ami ma már nincs. De – és ebben jelent sajátos értéket a fotó a korábbi idők kőrajzaihoz, színes nyomataihoz képest – ott látható egyes képeken, véletlenül rajtakapva a pesti utca népe.