NEM vesztettek frissességükből, szellemességükből Móra Ferenc 1925-ben levelek formájában írott olaszországi úti-esszéi, amelyek két évvel később kötetben is megjelentek. KOSZTOLÁNYI DEZSŐ 1927-ben az itt következő gondolatokat fogalmazta meg Móra tárcaköteteit olvasva, miközben azt kutatta, hogy “vajon miben lakozik az író varázsa, aki utóbbi esztendőkben egyike a legolvasottabbaknak, legnépszerűbbeknek?”
“Világnézetét derűnek szokás nevezni. Én nem tartom annak. Derűs ez, de borús is egyszerre, az édest vegyíti a keserűvel, a nyájasságot a gúnnyal, a politikai hitet a mindenbe beletörődő közönnyel, az andalgást a teremtettével, a szomorkodást a duhajsággal, a megbékélést a dohogással s egy csipetnyi, rokonszenves lázadással. Ezek a tulajdonságok azonban nem mondanak egymásnak ellent, hanem szervesen, arányosan összeolvadnak a „humor” nedűjében. Csak a humor tud megérteni egyszerre kettőt, csak az képes fölfogni egyszerre a dolgok kicsiségét és nagyságát, az egész élet… Tovább
