Hamlet színeváltozásai

• Példány állapota: jó
• Kiadó: Savaria University Press
• Kiadás éve: 1995
• ISBN: 9638275235
• Nyelv: magyar
• Oldalak száma: 175

A ​hagyományos irodalomtudomány fő vizsgálódási területe a társadalom és az író, illetve az író és a művek közötti kapcsolat. Tisztázza egy-egy alkotás létrejöttének körülményeit, majd a műveket e keletkezéstörténet mentén értelmezi; csak kevéssé – vagy egyáltalán nem – foglalkozik az irodalmi művek feltehetőleg fontos szerepével a társadalmi tudat alakításában. Hankiss Elemér tanulmánya – az irodalomelemzés e hiányait pótlandó – arra tesz kísérletet, hogy végigkövesse, miként változott a Hamlet-élmény a 18. század elejétől a 20. század közepéig. ; A szerző közel három évszázad gazdag és változatos Shakespeare-rel foglalkozó irodalmát tekintette forrásanyagnak tanulmányához. Az egymást követő korok nagy gondolkodói, írói, tudósai véleményét használta fel a Hamlet-élmény változásfolyamatának feltérképezéséhez. A klasszicizmustól kezdve a romantikáit, a hegeliánus Hamlet-képtől a freudista irányzaton keresztül az egzisztencialista, majd az abszurd Shakespeare-kritikáig foglalja össze a mű által kiváltott hatás és ellenhatás mibenlétét, és próbál válaszolni a kézenfekvő kérdésre: hogyan lehetséges az, hogy Shakespeare műve más és más Hamlet-élménnyé válik minden korban? Mi motiválta az egymástól olyannyira különböző, neoklasszikus és romantikus, viktoriánus vagy jungiánus értelmezéseket, hogyan alakult Voltaire vagy Goethe, Schopenhauer vagy Hegel, T.S. Eliot vagy Jaspers Hamlet-élménye? A tragédia változatlan szövegét és a nézők, illetve a kritikusok értelmezését, Hamlet-koncepcióját mint végpontokat köti össze, és tárja fel a közöttük lezajló, bonyolult, társadalmi méretekben befolyásolt pszichés összefüggéseket, bizonyítva, hogy az emberi tudat vagy lélek nem passzív befogadója csupán a kívülről érkező információknak, hanem aktívan reagál minden hatásra; benyomásai így már eleve saját reakcióinak és az információknak sajátos keverékei. ; Az elmúlt negyedfél évszázad során Hamlet-értelmezések és -teóriák sokasága látott napvilágot, tanúsítva, hogy a mű hatásának tartósságát és sokféleségét tekintve csak kevés irodalmi alkotás versenyezhet vele. Az egymásnak sokszor ellentmondó, kölcsönösen megcáfoló vagy kiegészítő nézetek között egyedülálló Hankiss Elemér tanulmánya, amely bár a hatvanas évek derekán keletkezett – ezért bibliográfiai hivatkozásai az újabb eredményeket értelemszerűen nem követik – mégis új szempontokkal gazdagítja az irodalomelmélet eszköztárát és a műbefogadásról eddig vallott nézeteinket.