Immanuel Kant (1724-1804), egy nyergesmester fia, pietista nevelésben részesült; és olyan életet élt, amelynek szigorú rendje már korán a filozófiatörténet anekdotakincsét gazdagította. Ugyanakkor ennek a sokszor „bogarasnak” tűnő embernek a hatása a modern világ gondolkodására egyedülálló. A klasszikus német filozófia első kiemelkedő képviselőjeként legfontosabb műveiben, „A tiszta ész kritikája”, „A gyakorlati ész kritikája” és „Az ítélőerő kritikája” című munkáiban a megismerés lehetőségeit és korlátait, az emberi cselekvés normáit olyan új összefüggésben vizsgálta, amelynek révén életműve gyökeres fordulatot jelentett a filozófia történetében.
