Sinclair Lewis regényében az amerikai álmot és annak megtestesítőjét, a 40-es évei közepén játó, sikeres üzletember szatíráját írta meg. Minden tekinetben az amerikai átlagez: nemcsak főhőse, de a képzeletbeli város, ahol a cselekmény játszódik, Zenith ugyancsak. És ne feledjük, amikor Lewis 1930-ban megkapta az irodalmi Nobel-díjat, a bizottság kiemelte ezt a regényt, mely az 1920-as évek Amerikáját leginkább és legjobban megragadó művet. Hegedűs Géza ezzel kapcsolatban így fogalmaz: Az európai ember csöndesen mosolyog és bólint: „Igen, ilyenek lehetnek az amerikaiak. Ezzel ugyan nem érdemes felvágni” – de igazán senki se haragszik Babbit úrra, a nyárspolgáriság, fontoskodás, sznobság típuspéldájára, arra a viszonylag gazdag üzletemberre, aki vagyona ellenére is reménytelenül kispolgár. Unalmasabb alakot, unalmasabb történetet még senki se rajzolt meg olyan érdekesen, olykor még mulatságosan is, mint Lewis „Babbit” című regényében.
