„A kormányzás a legkisebb rossz okozásának művészete”
Sárközy Tamás legújabb könyve nem egyszerűen tudományos monográfia, sokkal inkább „kormányzati személyes történet”. Úgy tárgyalja tizenegy magyar kormány munkáját, hogy megosztja olvasóival számos élményét és magánvéleményét is azokról a „szereplőkről”, akikkel megismerkedett, kívülálló szakértőként együtt dolgozott.
Miközben arra keresi a választ, hogy mi a kormányzás lényege, hogy mennyiben változtak az állam funkciói és a kormányzás feladatai a globalizáció és az információs társadalom kialakulása következtében, vagy hogy mennyiben lehet egy kormányzás populista, és milyen hibalehetőségek vannak a kormányzásban, „személyes arcképcsarnokában” portrét fest az elmúlt több mint harminc év legmeghatározóbb politikusairól Kádár Jánostól Grósz Károlyon és Horn Gyulán át Gyurcsány Ferencig és Orbán Viktorig. Teszi mindezt a tőle megszokott és már-már elvárt cinikus-sztoikus hozzáállással, fekete humorral, mely számára az „önvédelem, az optimista fennmaradás eszköze.”
„…ezt a könyvet a pártonkívüliség és a pártsemlegesség jegyében, »középről« szerettem volna megírni. Nekem szinte »tök mindegy«, hogy balközépről vagy jobbközépről kormányoznak, csak a kormányzás legyen szakszerű és kulturált. (A radikális hőzöngést – balról vagy jobbról – nem kedvelem.) Kicsit szaktudomány, kicsit jelentörténelem, kicsit visszaemlékezés ez a munka. Ez utóbbiból kifolyólag egy öregembernek – akinek csak múltja van, jövője nincs, és egy ilyen könyvvel a kormányzati munkában való használhatósága is megszűnt – talán megbocsátható, ha némileg jelentőségénél több szót ejt saját »kormányzati« munkásságáról. Azt a látszatot azonban szeretném elkerülni, hogy csak én voltam okos. Nagyon sok téves javaslatom volt, túl sokat alkudtam meg, választottam a könnyebb utat. De azt azért, ha lehet, ne vitassák el tőlem, hogy – bár nem viselek kokárdát, és nem üvöltöm szívemre tett kézzel a Himnuszt – Magyarország javáért szerettem volna munkálkodni több-kevesebb sikerrel.”
Sárközy Tamás 1940-ben született Budapesten. Az állam- és jogtudományok doktora. Az ELTE jogtudományi karának elvégzése után az Építésügyi Minisztériumba került. 1969-től a Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézetében tudományos kutató, jelenleg kutató professzor. 1979-től a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem (jelenleg Corvinus Egyetem), 2001-től a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem tanára.
1987–1988 között a kormány modernizációs irodájának vezetője, 1988–1990 között igazságügyminiszter-helyettes, 1989–1990 között deregulációs kormánybiztos, 2004–2005 között a kormányzati szervezet modernizációs javaslatát kidolgozó kormánybiztos. Jelenleg a a Magyar Jogászegylet elnöke.
A civiljog, a gazdasági jog, a társasági jog, valamint a kormányzati szervezetrendszer témájában több mint 60 könyvet és 300 tanulmányt írt. 1993 óta a Gazdaság és Jog című folyóirat főszerkesztője.
