Bendász István · Bendász Dániel

Helytállás és tanúságtétel

Készleten

Példány állapota: jó

Kedves olvasó! Ha kezedbe veszed ezt a könyvet, talán meghallod az Úr hangját:
„Vedd le a saruidat, mert szent az a hely…”
… amelyet a könyv szereplői végigjártak.
Ó, nem hősök ők, és nem akartak reflektorfényben tündökölni; csak az Úr szőlőjének egyszerű munkatársai, akik lelkiismeretesen és csendes, szerető szavakkal tanították és bátorították népünket, Kárpátalja népét: emberek, testvéreink, fel a fejjel, ne féljetek! Hisz halk léptekkel mindig közöttünk jár az Úr, és nem hagy el minket soha.

Dr. Ortutay Elemér, aranymisés áldozópap

Ez a kötetet a XX. századi görög katolikus egyháztörténet gyöngyszemei közé sorolhatjuk. Ugyanis a több mint ötszáz oldalas mű nemcsak általában szól a görög katolikus egyház megpróbáltatásairól, hanem konkrét papi életutak bemutatása révén korrajzot tár az olvasó elé. Immár sokadszor, az elhunyt Bendász István hagyatékából és fia, Dániel tollából, a görög katolikus egyház szakavatott krónikásaitól olyan hézagpótló munkát vehetünk kezünkbe, amely sokéves lelkiismeretes kutatás eredménye.

Dr. Csatáry György, történész

A második világháború befejeztével Kárpátalján ádáz megtorlás kezdődött az itt működő egyházak ellen. A szovjet hatóságok megsemmisítő szándéka leginkább a görög katolikus egyházat sújtotta. 1947. november 1-én meggyilkoltatták Romzsa Tódor püspököt, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy a pásztor nélkül maradt nyájat majd saját igájuk alá hajthatják. A sátáni gépezet igazából 1949-ben kezdett működni, hisz 1945-től 1948-ig „csak” 35 görög katolikus pap lett a vallásüldözés áldozata. Az intézkedések főleg a Rómához és a pápához hű papokat érintették, vagyis azokat, akik nem voltak hajlandók az aposztáziára, azaz hitük megtagadásával a pravoszláv vallásra való áttérésre.

Bendász Dániel, szerző

A hatalom nagy tévedésben volt. A betiltás után tömegesen emelték fel fejüket azok a papok, akik azt mondták, hűek maradnak a hitükhöz, s ha kell, áldozatként vállalják a biztos halált jelentő, általában huszonöt esztendőt jelentő kényszermunkát a Birodalom távoli rideg tájain. Úgy, hogy hitvest s népes családokat hagynak hátra. Sokszor életük társa mondta, ne add fel a hitedet! Ez a megrendítő hitvalló mondat azt is jelentette: Isten Veled, édes párom, Veled, s családunkkal együtt vállalom a ránk kimért nehéz sorsot!

Tóth István, beregszászi főkonzul