Böszörményi Zoltán

Aranyvillamos: harmadik szakasz

500Ft Szállítási költség

Készleten

Példány állapota: jó

Aranyvillamos

Harmadik szakasz

A kötet szerzője életének több kontinensre kiterjedő élményeit szólaltatja meg. Versei születésének színterei az egzotikus Egyiptom, Óceánia, Kanada, Monte Carlo és nem utolsósorban szülőhazája, Erdély. A költemények egy sokat hányódó lélek fölkavaró lírai naplójává állnak össze. Az öt versciklust (A végeken, A kötéltáncos rosszkedvű, Bora-Bora, Majorana látomása, Kinek az ágya a múltam) az Aranyvillamos (Somallivynara) tükörkép verse foglalja keretbe. Az igényes tipográfiát Albert Marencin szürrealisztikus kollázsai kísérik.

Az Aranyvillamos a köd ölében pihen. / Takargatja, bújtatja aranyát, megszisszen / kerekeiben a türelem az Opera / előtti téren. Mintha régmúltból jött posta- / kocsi, vörösarany mázban, illedelmesen / meghúzza magát az acélszürke sínpáron, / rám vár, vagy másvalakire, hogy felszálljon, / s ha majd elindul, legyen, kiért megálljon. / Sietek, rohanok feléje, le ne késsem, / a soha vissza nem térő pillanatot el / ne szalasszam, aranyát magamhoz ragadjam, / mert ki tudja, lesz-e még másik alkalom, / visszatér-e még egyszer az Aranyvillamos? / Ez soha, talán egy másik – súgja-susogja / mellettem egy idegen. S felnézek rá, / szemében indulat-szikrák, habos és rumos / szagú a délután jól szabott kabátja. / kérdem tőle: miért aggódik, nekem hova / kell és miért sietnem, erős akaratom, / kitartó türelmem más alkalmat nem terem? – / mellettem az a másik, nem felel. Hirtelen / elfog a pánik, gyötör a kétség, hogy talán / ez az utolsó lehetőség, az utolsó / Aranyvillamos, enyém lehet – ha elérem – / a világ legnagyobb kincse, a reményemet / éltető és békétlen lelkemre írt hozó / balzsam. Vibrált a gondolat agyamban, / imbolyogni látszik az aszfalt is alattam. / Hát rohanok. Kapkodva szedem a levegőt, / az Aranyvillamos életre kel, a ködből / karcsú vörösarany teste lassan kibomlik, / lám, most szökni akar, hirtelen megrándul, / ajtaját szinte kezemre csapja, és sikolt. / Megdermedve, ijedten állok. Istenem, mit / is csinálok, miért késtem le az Aranyvillamost? / Szívem gyorsuló ritmusára / kettőnk között a távolság egyre nő. / Lassan, mint álmok illanó szele / viszi, söpri, magához öleli, / előlem eltakarja / a köd, a makacs szürke köd.

Szerző: Böszörményi Zoltán
Darab: 1
Állapot: jó