Lambrecht Kálmán

Az ősember

Elfogyott

Példány állapota: jó

E könyv harmadik fejezetében, az ember állati eredetét bizonyító csökevényes szervek során szó van a vakbél féregnyúlványáról. Az embernek ez a sorvadó szerve jó húsz évvel ezelőtt ágynak döntött egy kis diákot. Dél-Magyarország dunamenti végvárának, Pancsova gimnáziumának negyedik osztályában faragta a padot 1904-ben az említett kis diák, aki máig is hálásan gondol szülővárosa polgári leányiskolájának igazgatónőjére, mert kosárszám bocsátotta a krízis múltával rendelkezésére a Természettudományi Közlöny köteteit, az elsőtől az akkor megjelent utolsó füzetig. Kerek egy hónapig egyebet sem tett e sorok írója – mert ő volt az appendicitisben megbetegedett kis diák –, mint kivonatolta a Közlöny tartalmas köteteit, elsősorban is Herman Ottónak e folyóirat hasábjain megjelent örökszép írásait. Ott és akkor szerettem én meg Herman Ottó könyveit, sokoldalú érdeklődését, átfogó gondolatait. Ennek a véletlennek köszönhetem, hogy amikor a sors a déli végekről Budapest egyetemére vetett, utat nyertem az utolsó magyar polihisztorhoz, akinek egyénisége, munkája és állásfoglalása annyira érdekelt, hogy mindazokon a területeken tájékozódni iparkodtam, amelyekbe magyar lángelméje belevágott. Így és ezért kellett – lelki szükségből – nyomon követnem Herman Ottó egyik legszebb tudományos eredményének diadalútját, amelynek során kimutatta, hogy a jégkorszak ősembere hazánk földjén is élt.

Szerző: Lambrecht Kálmán
Állapot: jó