Balaton

• Példány állapota: jó

Azokban ​a korokban, amikor az ember még sokkal inkább volt része a természetnek, mint a tömegélményeknek, a balatoni emberek hajnalban leballagtak a tóhoz, hogy megnézzék a vizet. A Balaton vizének tükre mindent elmondott az eltelt éjszakáról, a reggelről, az elkövetkező órákról, a szelekről, a felhők tartalmáról, a madarak vonulásáról, sőt még a mögötte cikkanó halak kedvéről is. Aki a vizet nézte, egységes egészet látott: lombokat, szusszanó nádast, kavicsot, madártoll-villanást, szomjas négylábút, békésen ringó ladikot, végtelenbe úszó íveket a távolban. Ha körbevezette a tekintetét, láthatta, hogy a falubélije is a parton áll, aki már bevégezte a táj kémlelését, s most épp fülel. A tó olykor suttog, máskor locsog, néha ordít, telente zörög és reccsen: de mindig mond valamit annak, akinek füle van hozzá. A régi emberek a munka után este is lementek a vízhez, vagy ha olyan közel volt a házuk, hogy odahallatszott a hullámzás nesze, akkor kikönyököltek a kapura, és onnan nézték, hogyan épít ezüsthidat a hold a víz fölé. A tó történelme és jelene, élővilága és épített környezete nemzeti kincs. Mindannyiunk homloka mögött ott pereg az a bizonyos mozgókép, amelyet egy szerencsés pillanatban kaptunk meg az égtől: mindannyian őrzünk egy Balatont, mindannyiunknak van balatoni története, és minden történetnek vannak üzenetei. Ezeket a pillanatokat és ezeket az üzeneteket fogtuk össze, hogy otthon, könyv formájában kézbe vehető legyen a Balaton.
2006.

• Szerző: Kaiser Ottó · Dlusztus Imre
• Darab: 1
• Állapot: jó