Tegnap ​a Gyimesben jártam…

• Példány állapota: jó

Amilyen fenséges a gyimesi táj, olyan gazdag és értéktermő a magas hegyek patakvölgyeit megülő gyimesi nép kultúrája, benne dalokkal, e „különös, ódon tűzben ragyogó ékszerek”-kel. Kemény életüknek, egyre súlyosbodó sorsuknak leghívebb kifejezése a szerelmet, bánatot, bujdosást, a hazában elszenvedett hontalanságot megéneklő keserves. Erdély, főként pedig a Mezőség és Gyimes szeretete fűzte szorosra a barátság szálait a budapesti tánctörténész Martin György és a Kolozsváron élő Kallós Zoltán között, aki egy gyimesi keserves szavaival búcsúztatta korán elhunyt barátját: Olyan házat csináltatok, Ablakot rá nem vágtatok. Sem ajtaja, sem ablaka, Sem, aki bekopogtatna. Elmegyek a földbe lakni, Hogy ne taszigáljon senki.

• Szerző: Kallós Zoltán (szerk.) · Martin György (szerk.)
• Darab: 1
• Állapot: jó