Az ​eltáncolt papucsok – Bukovinai székely népmesék

• Példány állapota: jó

„Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy nagy székely falu. Mádéfalva volt a neve. Egy hideg téli hajnalon ágyúszóra ébredtek az emberek. Mária Terézia leágyúztatta az egész falut. Volt ott sírás, jajgatás. Aki meg nem halt, s el tudott futni, elfutott az erdőbe, onnat elvándoroltak Bukovinába”… – kezdte Fábián Ágostonné, Mária néni a bukovinai székelyek történetét, akik hosszú, keserves vándorlás után végül Magyarországon, Tolna megyében leltek végleges hazát. Itt élnek azóta is, megőrizve szokásaikat, meséiket. Ismerkedjünk meg velük mi is.

Tartalomjegyzék

A székelyek története
A szőrdisznócska és a fekete kakas
A szegény ember állatai
Vert viszi veretlent
A válogatós királykisasszony
A király kutyája
Az ördög fia
A szürke ló
Szélike királykisasszony
A kevély kútágas
Tizenkettőt egy csapásra
Mátyás király és a szegény favágó
A varga
A szegény ember aranya
Öt tojás
Az eltáncolt papucsok
Jancsika kutya akar lenni
Annuska s a nannyája
A kőleves
A csillagszemű juhász
A három öregasszony
A medve és a macska
A szegény ember kilenc tyúkja
Az öreg székely ember
A rest leány
A gömböc
A sánta réce
A félig nyúzott bakkecske
Kolontos Jankó
Haragszik-e, gazda uram?
Az ikrek
A sárga hasú kicsi kígyócska
A két tündér
A három vásárfia
Az öreg király hagyatéka
A csirketojás
Az egyszeri huszár
Ábelesz-kóbelesz
A fenkő
Béka királyfi
A három együgyű leány
Az elrabolt királykisasszony
A három jóbarát
A furfangos székely menyecske
Az égig érő fa
A háromszemű leány
A három leány gyásza
Mezőszárnyasi
Az aranyszőrű bárányka
A tojás
Mesemondó Mari néni

• Szerző: Fábián Ágostonné
• Állapot: jó