Öregapó ​karmantyúja – Lett népmesék

• Példány állapota: jó

„Réges-régen, öreg időkben, emberemlékezet előtt” az erdő vadjai és madarai sokat civakodtak. Hogy véget vessenek a torzsalkodásoknak, elhatározták, hogy dolgozni fognak, és megásták a medrét egy nagy folyónak, a Daugavának.
„Hajdanában, mikor még a kő is lágy volt, igen nehéz volt a földön az élet, mivel nem volt még tűz.” A pokol gyomrában őrizték, és a pók lopta el, hogy könnyebbé tegye az emberek életét.
A lett nép sajátos, színes mesevilágából adunk ízelítőt ebben a kötetben. Az erdőkkel borított, vizekben gazdag tájon élő lettek mondákat fűztek folyóik keletkezéséhez, erdeiket mesebeli lényekkel népesítették be. Meséik a haza szép tájairól szólnak és a halász-, vadász-, földművesnép küzdelmes életéről. Hőseik – mint más népekéi is – a szegények fiai, bátrak, nagy erejűek, éles eszűek, leleményesek, és mindig győznek a kapzsiság, telhetetlenség, gonoszság fölött.

• Szerző: -
• Darab: 1
• Állapot: jó