A ​magyar élet antinómiái

• Példány állapota: jó

„Bízvást ​írhattuk, fogalmazhattuk volna az alcímbe foglalva ekként is: Németh László magyarság eszménye. Aligha kell ezt bővebben magyarázni, hiszen Németh László egész életműve – tanulmányai, regényei, színdarabjai – eszmény központú, eszményekkel telített világkép talajában gyökerezik. Ezért is az örökös feszültség a mindennapok történetének törpeségei (de még a történelem nagy eseményei) és az írói-gondolkodói világkép optimális – de korántsem mindig reális – kívánalmai között.
Ugyaninnen magyarázható és érthető meg az a több mint négy évtizedes lelki és szellemi őrlődés, szenvedés, de a szenvedély is, amely ezt az alkotói, írói, gondolkodói pályát a fénybe kerülés első pillanatától a végső homályba tűnésig oly markánsan jellemezte. Az „utópia” az ő felfogásában nemcsak ideavilágot jelentett – azaz nem passzív változatot –, hanem a kívánatos vonzásának az erejét, tehát az aktív, a dinamikus megközelítést és az ennek megfelelő gondolkodói-szellemi-lelki attitűdöt. Ebből pedig az következett, hogy ő maga is vonzóvá kívánta tenni saját eszményvilágát; nemcsak rendkívül hatásos és művészi értékű esszéstílusával, hanem a megvalósíthatóság, a megvalósulhatóság hitének, meggyőződésének a sugárzásával is.”

• Szerző: Németh László (szerk.) · Monostori Imre (szerk.)
• Darab: 1
• Állapot: jó