Kőbányai Ámos Imrét az apokalipszis (és nem a holokauszt) „látójaként” (prófétájaként) elemzi, beleágyazva az egyetemes magyar és zsidó kultúra, ókori és modern korszakainak paradigmáiba, amely a Jézus utáni második apokalipszisben halálra ítélt életét tudatos sorssá - művészetté, kultúrává, mítosszá – emelte.
