A ​Titanic képei / Pictures of the Titanic

• Példány állapota: jó

A ​szíve közepéhez

Saját mértéktelenségének igen pontos és méretarányos formát ad, de minden bizonnyal halvány fogalma nincs arról, hogy más emberi élõlények mûvészetéhez képest az ô mûvészete milyen mértéktelen. Ez a mi szerencsénk. Hiszen épp e mértéktelenségre van méretezve.
Ami röviden szólva azt jelenti, hogy van a világon egy olyan roppant tömeg és energia, amit egy Balla Demeternek nevezett személy hordoz magában, holott ez többszörösen meghaladja az ô testi méretét és a személyes lehetõségeit. E roppant tömegbôl és energiából a saját léptékére átszabott eszközökkel és módszerekkel valamennyit átlát, munkára fog, egészét azonban közel sem látja be vagy látja át, hanem mi kapunk róla képet a munkáiban. Az egész átlátásához és élvezetéhez bizony Istennek kéne lennie, akkor azonban már mi sem láthatnánk belôle semmit, legfeljebb roppant isteni nagyságából egy kicsi részletet. Kár lenne. Szerencsére Balla minden ízében nagyon emberi. Jákobként még arra is kész, hogy megverekedjen Istenével. Bátorsága és gyanútlansága szintén a mi kivételes szerencsénkhez tartozik.
Elvileg a fotográfia lenne a kifejezési eszköze, s errõl igazán minden elsajátíthatót és tudhatót birtokol, szakmai jegyek alapján mégsem mondanám meg, hogy ki a mestere. Talán önmagát tanította meg csupa olyasmire, amit mások nem tudhattak. A magyar fotográfiában nincsenek olyan irányok vagy stílusok, amiket évtizedek alatt kidolgozott. Azt sem mondanám, hogy a mértéktelenségén kívül lenne valamilyen stílusa.
Nem dokumentál, még önmagát sem dokumentálja, nem követ, nem kötelezi el magát, nincsen eszméje, nincsen ideológiája, nincsen világképe, és fõleg nem ábrázol semmit. Azon kívül, amit senkire nem emlékeztetôen látomásként lát. Néha egyenesen az a benyomásom, hogy ízlése sincs vagy rossz az ízlése. Brutálisan használ esztétikai szempontból ellentétes értékû eszközöket és eljárásokat, amelyeket mások érinteni nem mernének. Harsányan érzelmes. Érzelmeskedik. S olyan dolgokról nem vesz tudomást, amelyeket rajta kívül senki nem merészelne nem figyelembe venni. Szociális érzéknek, amely különben oly mélyen és hagyományosan jellemzi a magyar fotográfiát, legalábbis újabb munkáiban nincs többé jele.
Még leginkább a magyaros stílushoz köthetôk a munkái, de annak nem a stílusjegyeihez, nem a politikai vonzalmaihoz, nem a fénykezelési technikáihoz. Hanem a szíve közepéhez. A való világot minden ízében saját léptékre szabni át. Ha kô kövön nem marad, akkor is olyan legyen, amilyen én vagyok.
S ezt a mértéktelenséget, miként minden jelentékeny mûvész, keresztül is viszi. Semmi nem törik, semmi nem szakad, új minôség áll elô. Balla Demeter újabb képein semmi olyasmi nem maradt, ami a realitásra emlékeztetne, a maga brutális realitásával viszont erôsen megdolgoztatja közhelyekhez szoktatott realitásérzékünket. Én például kifejezetten utálom, amikor rettenetes betûivel szignálja a képeit. Illik rá, mint tehénre a gatya. Bár jogos, jogos, elismerem. Mûveinek végül is nincsen több köze a fényképészethez, mint a festészetnek a textiliparhoz. Biztos nagyon fontos, hogy milyen minõségû felület a hordozó, ám mégsem perdöntô. Balla Demeter mûvei olyan képzômûvészeti alkotások, amelyek a megjelenítés eszközeként használják a fotográfiát. Jómagam a fényképet fényképként tisztelem. Eszébe nem jut, hogy lenne egy kép, amit neki le kéne fényképeznie. A képet ô csinálja. Látása ilyen értelemben végletesen tárgyias, a tárgy ellenben mindig a saját személyére, illetve az ábrázolt személy legbensôségesebb tulajdonságaira vonatkozik. Kizárólag olyan dolgokra, amelyek kamerával nem láthatók.

Nádas Péter

• Szerző: Balla Demeter
• Darab: 1
• Állapot: jó