A magyar forradalom győzelmét, tragédiáját és következményeit a Liliom utca és Üllői út sarkán, a Kilián laktanyától és a Corvin köztől kőhajításnyira mint szemtanú éltem át. Noha Magyarországot 1957. január 13-án elhagytam, külföldi tudósítóként és az Osztrák Televízió főszerkesztőjeként “kívülről és belülről” ötven éven át foglalkoztam az ’56-os dráma nagy témáival, így röviden emlékirataimban (Határátlépés) és a Magyarország történelméről írott könyvemben (Magyarok – kudarcok győztesei) is.Erős személyes kötődésem és a rendszerváltás óta megjelent számtalan tanulmány, új dokumentum alapján elhatároztam, hogy magam is megírom a külföldi és magyar olvasóknak e világtörténelmi jelentőségű esemény gyakran zűrzavaros menetét, a sok vitát kiváltó személyiségeket, a hősöket és az árulókat, szerepük változásait a felejtés és az emlékezés dialektikájában. “A sebeknek idő kell, és nem gyógyulnak azzal, hogy zászlókat tűzünk beléjük”, írta Rainer Maria Rilke.
