A fiatal költőnemzedék egyik legtehetségesebb képviselője első verseivel rögtön az élvonalbeli folyóiratok kedvelt szerzője lett. Különös hangulatú, egyfajta tipikusan rosmeri idegenségérzetre építő versei a vágy erejének, szégyenének/büszke vállalásának, eleve célt tévesztésének dokumentumai – a sajáttal és a másikkal, a mássággal és a társadalommal vívott, identitásért folyó harc leképeződései. Rosmer János versei a magyar homoerotikus irodalom legjobb hagyományába ágyazódnak be.
