A 20. század elején a magyar népművészet országszerte kihalóban volt természetes következményeként annak, hogy a közlekedés fejlődésével jórészt megszűnt a falvak elszigeteltsége, és az olcsó gyári termékek behatoltak a falusi otthonokba. A népművészet barátai fájdalommal figyelmeztettek arra, hogy ne hagyjuk eltűnni, puszta múzeumi tárggyá válni azt a sok szépséget, amelyet a nép századokon át hozott létre. A népművészet újjáélesztésére csak a második világháború után került sor.
