A halottlátó forgatása idején egyre jobban izgatott, hogy milyen életet élhet egy olyan ember, aki jár a halottlátóhoz s más jósokhoz. Így a film befejezése után sokféle, jósokban hívő és hozzájuk járó asszonnyal, fiatal lánnyal készítettem beszélgetéseket, de valahogy nem találtam rá – a sok munka ellenére sem – az „igazira”. Végül a feleségem – igazán prózai helyen – a fodrásznál olvasta a Nők Lapjában azt a cikket, aminek alapján Rontás és Reménység című filmemhez hozzákezdtem. Mivel igazán ritkán kerül a kezembe a Nők Lapja, így utána kellett iramodjak, s megszerezzem azt a bizonyos példányt. A cikk igencsak felizgatott: Ördögűzés Pestlőrincen! Ismét egy az illúzióra vágyó milliók közül.
